Az érelmeszesedés

Az érelmeszesedés a huszadik század legtöbb halált és rokkantságot okozó megbetegedése volt a fejlett világban, de különösen hazánkban, és úgy tűnik, a XXI. század első évtizedében is tartja az eső helyezést. A hazai halálozási statisztikák élén, a daganatos halálozást megelőzve a keringési (agy- és szív) betegségek állnak. Európában az 1990-es évek második felében szívinfarktusban a magyar, a finn, a cseh és az ír népesség állt az élen. Túlzottan gyakoriak a kockázati tényezők (elhízás, dohányzás, stressz, stb.), közöttük is kiemelkedő a magasvérnyomás előfordulása.

Az érelmeszesedés (athero- ill. arteriosclerosis) fokozatosan kialakuló és súlyosbodó állapot, mely a szervezet összes erét érintő, s így a működésük szempontjából döntő vérátáramláson (táplálék és oxigénellátás) keresztül – valamennyi szervünket szisztémás megbetegedés. Az életfontosságú szervek vérellátási zavara halálhoz, súlyos életminőség csökkenéshez vezet. Az atherosclerosis okozta keringési zavarok klinikai manifesztációja egyénenként eltérő: a szívinfarktus, a szélütés, az alsó végtagok érszűkülete a legismertebb és legelterjedtebb megjelenési formák. Jelentőségük mind az egyén (tragédia, életminőség romlás), mind a társadalom (munkaképesség csökkenés, rokkantnyugdíjazás) hatalmas.

A betegség kezdetén a korai, biokémiai változásokat követi az érfal kóros elfajulása, szűkülete, majd a megváltozott felületen aktiválódó, érpályán belüli véralvadás következtében létrejön a teljes elzáródás, a trombózis. Amikor az ellátó verőér mögötti terület (agy-, szívszövet, stb.) elhal, akkor alakul ki az infarktus.